Kérjük, tartsa vízszintesen készülékét a megfelelő megjelenítés érdekében!


A könyvtár szakrendszerének kialakulása - I. rész

„Míg a könyvek rendezetlen gyűjteménye csak élettelen papírtömeg, melyet néha métermázsa-számra kótyavetyél el a hozzá nem értő gazdája, addig a rendezett könyvtár olyan, mint a harcrakész hadsereg, amely bármikor felhasználható a legeszményibb, de egyúttal a leggyakorlatibb nemzeti célok szolgálatára (…)”

(Zsitvay Tibor, 1927-1929 között a Képviselőház elnöke)

A könyvtárak állományában való téma szerinti keresés igénye már a 19. században felmerült. Ma már nehéz elképzelnünk, hogy a cédulakatalógusok és a számítógépek előtti időszakban is volt lehetőség arra, hogy a műveket téma szerint keressék. A könyvtári szakrendszerek általában a tudományok felosztásának, csoportosításának valamely filozófiai rendszerén alapultak. (A legismertebb, a Dewey-féle tizedes osztályozás, 1876-ban látott napvilágot.)

A Képviselőházi Könyvtár első szakbeosztása már megtalálható a Képviselőház Könyvtárának 1873-1874-ről közreadott nyomtatott katalógusában.

Első szakkatalógus

Az első „szakkatalógus” kötet formában

Ez a beosztás képezi az alapot, amelyre ráépült a könyvtár szakrendszere. Ezt minden bizonnyal a gyakorlat kívánta követelmények szerint alakítottak ki, és a későbbiek során továbbfejlesztettek. Az anyag tekintélyes része jog- és államtudományi, és a beosztása nagyjából a budapesti egyetem jog- és államtudományi tanszékeinek állományát vette alapul. Így került egy csoportba a közigazgatási jog a politikával, valamint a jogbölcselet a nemzetközi joggal. Az első kötetkatalógus szak szerinti lajstroma az alábbi főosztályok szerint sorjázta a könyvtár állományában megtalálható műveket. Ez a tartalomjegyzékként is felfogható szakbeosztás tekinthető az első ilyen nyilvántartásnak, ám arra vonatkozóan sajnos nem maradtak fel adatok, hogy hogyan találták meg ezek alapján a köteteket a könyvtárosok.

Szakrend

A könyvtárban megtalálható könyvek téma szerinti besorolása

Bár ez a felosztás számos következetlenséget mutatott – például a jogtudományon belül volt a közgazdaság és a politika –, abban az időszakban mégis nélkülözhetetlen volt, és haszonnal forgathatták a téma szerinti keresésben.

A könyvtár későbbi szakbeosztása önálló rendszer szerint készült, amely eredetében az 1888-ban közzétett német Hartwig-féle szakrendszerrel rokon. A Küffer Béla által 1894-ben szerkesztett kötetkatalógus az Otto Hartwig hallei könyvtáros által kidolgozott szakrendszer alapjain áll. A 20 főszakból, majd fő- és alosztályokból álló rendszer élén a könyvészet és az általános művek álltak. A főszakokat az ABC nagy betűivel jelölte, az osztályokat kisbetűvel, az alosztályokat római, majd a szakokat arab számmal. Ezt folyamatosan módosították és alakították, többek között a jogtudományi alosztályok bővítésével.

A rendszer összetettsége miatt sok átdolgozáson esett át a szakrendszer, ezért valójában azt mondhatjuk, hogy csak az alapelvek egyeztek az Otto Hartwig elgondolásaival. Ennek fejlesztésében a tudományok differenciálódása és a gyakorlati követelmények megjelenése miatt rendszeres módosítások történtek. Küffer Béla könyvtárnok előterjesztéseit a szakjelzetekkel kapcsolatban könyvtári bizottsági szinten tárgyalták, és a módosításokra vonatkozóan határozatokat hoztak. Folyamatos módosítások és korszerűsítés után 1894-ben sor került a könyvtár teljes anyagát felölelő, első összefoglaló jellegű kiadvány közreadására. Ennek fő szakjelzetei a következők voltak:

Jog-és államtudományok (B)
Történelem (C)
Földrajz és statisztika (D)
Kézikönyvek, irodalom, folyóiratok (A)

Ezen belül arab számokkal újabb alosztásokat hoztak létre: pl. B4 – magánjog, C2 – magyar történelem, A1 – Könyvészet.

Ez a rendszer már magával hozott egy új raktározási rendet is, hiszen 1894 után a kötetek a szakrenden belül betűrendben voltak tárolva, és ez nagyban megkönnyítette a könyvek megtalálását. Raktári jelzet vagy helyrajzi szám még nem létezett, de a szakjelzet iránymutatóul szolgált.

A szakrendszer további átdolgozása a századfordulón vált volna esedékessé, de a mostoha elhelyezkedési viszonyok, illetve az Országházba való költözködés munkálatai nem tették lehetővé az elmélyült szakmai munkát. 1904 után azonban a megnövekedett állomány rendszerezése esedékessé vált, hogy a könyvtár anyagát a tudomány korszerű állapotának megfelelően csoportosítsák. A könyvtári bizottság ülésén 1904-ben felmerült, hogy a Dewey-féle decimális szakrendszer (később Magyarországon és Európában Egyetemes Tizedes Osztályozás néven terjedt el) kerüljön bevezetésre, amit Budapesten Szabó Ervin már alkalmazott a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtárában. Hogy a bizottsági üléseken tárgyaltak-e a Dewey-féle osztályozási rendszer bevezetéséről, nem derül ki a korabeli bizottsági jegyzőkönyvekből. Mindenesetre az eddigi szakrendszer maradt továbbra is a könyvtárban.

Az 1910-es évekre konszolidálódott a helyzet az Országházban, ezért ismét elővették az 1894-es szakfelosztást, amely szerint négy nagy területre oszlik az állomány, B a jog, C a történelem, D a földrajz, néprajz, az A pedig a bölcselet, folyóirat, röpiratok. Alacsonyabb szinten történtek módosítások: pl. a B3-ba bekerült a szociológia, létrejött a B9 szak a teológiai és vallástörténeti munkák számára, valamint a B10 a statisztikának. Az új szakok beosztás-tervezetét külsős szakembereknek is bemutatták, pl. Concha Győző a szociológia, politika, jogbölcselet, közjog részt, míg Zsilinszky országgyűlési képviselő a teológiai, egyházjogi, egyházpolitikai részt vette át. A szakértők a tervezeteket elismeréssel hagyták jóvá.

1913-ra tehát az alábbira módosult a könyvtár szakrendszere.

Általános tartalmú szakok (A)

A1 – Könyvészet
A2 - Szótárak, lexikonok
A3 - Szépirodalom, bölcselet
A4 – Évkönyvek, cím- név- és naptárak; Folyóiratok és napilapok

Jog-és államtudományok (B)

B1 – Törvények. Országgyűlési nyomtatványok. Rendeletek és döntvények
B2 – Jog- és államtudományi lexikonok, gyűjteményes és vegyes tartalmú jog- és államtudományi művek
B3 – Szociológia, politika, jogbölcselet
B4 – Magánjog
B5 – Büntetőjog
B6 – Közjog és közigazgatási jog
B7 – Nemzetközi jog
B8 – Közgazdaságtan és pénzügytan
B9 - Egyházjog, egyházpolitika (a vallás- és egyháztörténet, valamint a hittudomány befoglalásával)
B10 - Statisztika

Történelem (C)

C1 – Ókori és egyetemes történet
C2 – Magyar történelem
C3 – Külföldi történelem
C4 – Publicisztika, politikai szónoklatok

Föld- és néprajz. Útikalauzok, útleírások, térképek. (D)

Ezen belül a műveket a szerző vagy a cím betűrendjében lehetett megtalálni. Ilyenformán a korabeli raktározási rendben a szak- és betűrendes katalógus összeforrt.

Az első világháború idején a szakkatalógus módosításaira vonatkozó törekvések szüneteltek, hogy aztán az 1920-as évektől ismét kezdetét vegye egy újabb átrendeződés.


Kardos Helga

OGYK - 150 éve tartalommal töltve


Felhasznált irodalom:

Csendes Katalin: A Képviselőház Könyvtárának története 1919-ig. Doktori értekezés. Budapest, 1968. 328 p.

Jónás Károly – Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története. 1870-1995. Budapest, 1995. 492 p.

Nagy Miklós: A könyvtár története és katalógusrendszere. In: az Országgyűlés Könyvtárának katalógusa I. Közjog és közigazgatási jog. 1866-1928. Budapest, 1929. 5-24 p.

Közzétéve - 2018-06-01 11:11:00
Kategória: ogyk150