Kérjük, tartsa vízszintesen készülékét a megfelelő megjelenítés érdekében!


Büszkeségünk: Nagy Miklós könyvtárvezető

Nagy Miklós, 1881. január 27-én született a Szolnok-Doboka megyei Désen. Középiskoláit Kolozsváron végezte, ezután a budapesti egyetem jogi és államtudományi karára iratkozott be, ahol állam-tudományi doktorátust szerzett. Több nyelven, így latinul, németül, franciául és románul is kiválóan beszélt.

Már egyetemi tanulmányai alatt, 1901. november 7-én a képviselőház szolgálatába szegődött napidíjasként. 1904. november 1-jén naplószerkesztő segédtisztté nevezték ki, majd 1907. július 1-én segédkönyvtárnokként a Képviselőházi Könyvtár tisztviselője lett. Ettől kezdve a könyvtár újrarendezésén dolgozott, sokat tett a katalógus- és a raktározási rendszernek a kor követelményeihez igazodó, korszerű kialakításáért és összhangjuk megteremtéséért. Az első világháború kitörése után a könyvtár összes tisztviselője bevonult katonának, így Nagy Miklós is, aki 1915 szeptemberétől szolgált az orosz fronton. A személyzet nélküli 75 ezer kötetes intézmény működőképességének megőrzése érdekében 1915 decemberében felmentették a katonai szolgálat alól. Hosszabb időn át egymaga, mindössze egy segéderővel látta el a mindennapi teendőket, melynek eredményeképp 1917. július 1-jén könyvtárnok, 1918 májusában főkönyvtárnok lett, és 1918 végéig gyakorlatilag a könyvtár vezetőjeként dogozott Plechl Béla igazgató helyett. A könyvtárigazgató hirtelen bekövetkezett halála után Nagy Miklós kapott szakmai és politikai bizalmat a nemzetgyűléstől, majd 1921. december 3-án Gaál Gaszton, a nemzetgyűlés elnöke hivatalosan kinevezte a könyvtár igazgatójává.

Nagy Miklós igazolvány

Nagy Miklós igazolványképe

Nagy Miklós a Képviselőházi Könyvtárnak 34 évig volt munkatársa, és ebből 22 évet töltött könyvtárvezetői funkcióban. A könyvtár érdekeit a könyvtári bizottság ülésein – ha a helyzet úgy kívánta –, még a képviselőházi elnökökkel szemben is megvédte. A két világháború között tudományos színvonalra emelte az intézmény munkáját. Személyiségét nagy tudás és szerénység jellemezte. Munkatársaihoz jó kapcsolat fűzte: egyszerűsége, humanizmusa, segítőkészsége a tudományos kutatás hangyaszorgalmával párosult a könyvtári ügyek előbbre vitelében is. Bibliográfusi tevékenysége is számottevő. Az ő összeállításában, majd szerkesztésében jelent meg a Képviselőházi Könyvtár 1912. és 1913. évi gyarapodásának katalógusa, valamint a könyvtár 1929-es és 1932-es katalóguskötete is. Az 1929-es kötetben előszóként megírta a könyvtár történetét is.

1922-ben Nagy Miklós szorgalmazta és készítette elő a kötelespéldány-törvényt (1922. évi XX. tv.), melyet az ő megfogalmazásában terjesztett a parlament elé Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter. E törvény tette lehetővé, hogy a Nemzetgyűlés Könyvtára ingyen kapja meg a Magyarországon kiadott könyveket és periodikus kiadványokat, s ezáltal a súlyos infláció okozta válságos pénzügyi helyzetben a költségvetését külföldi dokumentumok vásárlására fordíthassa. 1923-ban Nagy Miklós hozta létre a helyrajzi katalógust, amely a leltározás nélkülözhetetlen alapja lett. Az ő érdeme, hogy sikerült visszaszerezni a Ghyczy Ignác képviselő által 1872-ben a képviselőháznak adományozott 14.500 kötetes hagyatékból azt a csaknem hatezer kötetre tehető, muzeális értékekben bővelkedő állományrészt, amelyet a Ház – tulajdonjoga fenntartásával – a 19. század végén öt különböző intézmény birtokába juttatott.

Díszebéd Vadászterem

Díszebéd az Országház Vadásztermében Nagy Miklós (jobb szélen) és Trócsányi György (balról a harmadik) részvételével az 1930-as években.

Nagy Miklós munkássága tudományos téren nem különben figyelemreméltó. Kezdetben jogi, államtudományi, később történelmi és politikai kérdésekkel foglalkozott. Számos tanulmánya, könyvismertetése és kritikája jelent meg. A húszas években (1922-től 1929-ig) Tisza István volt miniszterelnökről és képviselőházi elnökről bibliográfiája, illetve repertóriuma jelent meg a Tisza-évkönyvekben, amelynek 1926-tól 1934-ig szerkesztője is volt. 1927. május 5-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett (székfoglalóját 1928. november 5-én tartotta A Ghyczyek a magyar nemzet történelmében címmel). A harmincas években jó néhány történeti témájú előadást, emlékbeszédet tartott pl. a Magyar Történelmi Társulatban, és többször az Akadémia nagygyűlésein is. 1939-ben egy nemzetközi politika- és alkotmánytörténeti intézet, az Institut International d'Histoire Politique et Constitutionelle tagjává választották, amely a nemzetközi elismerést is meghozta számára.

Nagy Miklós személyében a magyar könyvtárügy kiváló szakemberét is tisztelhetjük: elnökségi tagja volt a Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének, s fontos szerepet játszott a Magyar Könyvszemle szerkesztő- és kiadó-bizottságában is. A húszas és harmincas években egyebek mellett tanácstagja volt továbbá a Magyar Külügyi Társaság elnökségének, választmányi tagja a Magyar Revíziós Ligának, a Magyar Nemzeti Szövetségnek, a Bethlen Gábor Szövetségnek, a Magyar-Székely Szövetségnek és a Magyar Protestáns Irodalmi Társaságnak.

1940. május 1-jei nyugdíjba vonulását követően történelmi kutatásokkal, főleg a Ghyczy család történetével foglalkozott. Az Akadémián 1948. április 16-án tartotta utolsó előadását 1848. évi törvényeink jelentősége alkotmányunk történetében címmel. 1949-ben – a Horthy-korszakban vállalt szerepe miatt – a Magyar Tudományos Akadémia tanácskozó tagjává minősítették vissza, majd élete utolsó évtizedében visszavonultan, rossz anyagi körülmények között élt. A budapesti Szilágyi Dezső téri református egyház hűséges tagja, hosszú időn át gondnoka és presbitere volt. 81 éves korában, 1962. március 12-én halt meg Budapesten.

Villám Judit

OGYK - 150 éve tartalommal töltve

Közzétéve - 2018-05-17 15:53:00
Kategória: ogyk150