Kérjük, tartsa vízszintesen készülékét a megfelelő megjelenítés érdekében!


Constitutio Criminalis Theresiana (Theresiana)

Muzeális gyűjteményünk számos jogi művet őriz: törvénygyűjtemények, rendelettárak, törvényhozási kiadványok, valamint a jog különféle ágaival foglalkozó értekezések, monográfiák egyaránt megtalálhatók a gyűjteményben. A jogi forrásművek sorában az egyik legfontosabb jogtörténeti emlék a Mária Terézia (1740-1780) által 1768-ban kibocsátott büntetőkódex, a Constitutio Criminalis Theresiana vagy röviden Theresiana. A büntető törvénykönyv a Habsburg Birodalom örökös tartományainak büntetőjogát és büntető ítélkezési rendjét összegző jogforrás. A Theresiana közel másfél évtizedes előkészítő munkálatok után jelent meg, a tartományi jog partikularizmusának felszámolását, a bírói önkény megfékezését célozta. Az 1752-ben elindult igazságszolgáltatási és büntetőeljárási reform során megalkotott törvénykönyv egységes büntető eljárást hozott létre. Megalkotásának a Constitutio Criminalis Ferdinandea (1656) és a Constitutio Criminalis Josephina (1707) szolgált alapul. A kódex hazánkban nem lépett hatályba, de a bírák előszeretettel forgatták, így az abban foglaltak erősen hatottak a gyakorlatra.

Theresiana

Mária Terézia büntető törvénykönyvének címoldala és részlet az első cikkből

Az 1768-ban megalkotott törvénykönyv 1770-ben lépett hatályba, a bűnöket és büntetési tételeket szabályozta. A törvény törekvésként fogalmazza meg, hogy senkin ne essék igazságtalanság, a bűn és a büntetés lelkiismeretesen kerüljön megmérettetésre. A büntetés céljának meghatározásakor már elhagyta a teológiai alapot, a tettes javítását, az állami elégtételt és az elrettentést jelöli meg büntetési célként. A felvilágosodott felfogás különösen a büntetés következményeinek kimondásánál tört utat és arra törekszik, hogy a büntetendő cselekmény természete, sőt még az egyes eset individualitása is figyelemben részesüljön. A kódexet a büntetőjogi megtorlás kegyetlensége, illetve az inkvizitórius büntetőeljárási rendszer jellemezte, a tortúra legkegyetlenebb alakzatait kimerítő részletességgel szabályozza. Nem törölte el a halálbüntetést, sőt szigorította azt és részletesen előírta annak végrehajtási módjait. A törvénykönyv teremtette meg a szabadságvesztés büntetést és első ízben foglalta össze az annak végrehajtására szolgáló intézményeket. A száműzés és kitiltás mellett a kiszabott szabadságvesztés büntetésnek két típusát is megfogalmazta: a fogházban és börtönben letöltendő szabadságvesztés büntetést. Emellett kényszermunka büntetésre is elítélhették a bűnöst, ami szintén a szabadságvesztés büntetés kategóriájába tartozott. A bűncselekmények egy kis csoportjának különösen szigorú büntetést irányzott elő a törvénykönyv. Ide tartozott az istenkáromlás, amely az első és a legsúlyosabb deliktum, a keresztény hit elleni bűncselekmény, a kuruzslás és a boszorkányság.

A kódex mellékletében a különböző büntető eljárások és azok eszközei találhatók, képekkel illusztrálva.

Bár a törvénykönyv nem mondható előrehaladottnak a halálbüntetés és a tortúra fenntartásának, szigorításának tekintetében, de az anyagi jog és eljárás pontosabb körülírásával mégis jó szolgálatot tett a bírói önkényeskedés megfékezésére.

Varga Tímea

OGYK – 150 éve tartalommal töltve


Közzétéve - 2018-10-15 15:45:00
Kategória: ogyk150