Kérjük, tartsa vízszintesen készülékét a megfelelő megjelenítés érdekében!


Emlékezzünk a régiekről! Dr. Nagy Lajos jogász, bibliográfus, az állam- és jogtudományok doktora

Egy intézmény történetében az évfordulók mindig nagyszerű alkalmat teremtenek arra, hogy emlékezzünk azokra az elődökre, akik példaértékű munkásságukkal megalapozták az intézmény szakmai tevékenységét. Nincs ez másképpen az alapításának 150 éves évfordulóját idén ünneplő Országgyűlési Könyvtár esetében sem.

Aki azonban kicsit is ismeri a könyvtár elmúlt évtizedeit, a korábban itt dolgozó kollégákat, joggal kérdezheti, hogyan is kerül az évforduló alkalmából megjelenő írások sorába egy dr. Nagy Lajosról készült írás. Bár Nagy Lajos nem dolgozott az Országgyűlési Könyvtárban, neve mégis megkerülhetetlenné vált az intézményben folyó jogi szakirodalmi feldolgozás kapcsán.

Dr. Nagy Lajos 1911. augusztus 7-én született Marosvásárhelyen. Jogi tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, később egységes bírói-ügyvédi vizsgát tett, dolgozott ügyvédként, ügyészként és törvényszéki bíróként. Első tudományos munkája a romániai magyar kisebbség kollektív nemzetiségi jogait tárgyaló „A kisebbségek alkotmányjogi helyzete Nagyromániában” című mű, amely 1944-ben jelent meg Kolozsváron.

Nagy Lajos a 80-as években

Nagy Lajos 1980-ban

A második világháborúban hadifogságba esett, ahonnan 1948-ban visszatérve Budapesten telepedett le. A hadifogság időszaka haláláig meghatározó élmény maradt számára. 1948 októberétől a Kelet-európai Tudományos Intézetben, majd annak jogutódjánál, az Állam- és Jogtudományi Intézetben kezdett dolgozni, ahol a dokumentációs osztály román és büntető eljárásjogi előadója lett.

Elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar jogi szakirodalom bibliográfiai feltárásában. 1951-ben őt bízták meg az 1825 és 1945 közötti magyar jogi szakirodalomra vonatkozó gyűjtőmunkálatok vezetésével. A feladat kapcsán Nagy Lajos széleskörű, alapos kutatómunkát végzett, majd tudományos kutatásáról tanulmányt készített „A magyar jogi bibliográfiai irodalom kérdései” címmel, amely a Jogtudományi Közlöny 1953. évi 10-11. számában jelent meg. Bár az említett időszakra vonatkozó kutatások később megrekedtek, annak tudományos módszereit sikeresen alkalmazta a szerkesztésében 1954-től megjelenő Állam- és jogtudományi bibliográfia című mű összeállításakor. Ebben a munkában évekig együtt dolgozott dr. Balázsné dr. Veredy Katalinnal, az Országgyűlési Könyvtár munkatársával, későbbi vezetőjével, aki a Nagy Lajostól tanult módszerekkel még több évtizedeken keresztül részt vett a jogi szakirodalom feltárásában.

Jelentős szerepe volt az 1980-ban megjelent kétkötetes Állam- és Jogtudományi Enciklopédia létrejöttében, amelynek szerkesztője, lektora, olvasószerkesztője és korrektora is volt egy személyben.

Nagy Lajos igyekezett a magyar jogi szakirodalmat a külfölddel is megismertetni. Ez volt a célja a halála után, 1988-ban megjelent Bibliography of Hungarian Legal Literature című összeállításnak és az International Bibliography of Social Sciences felé végzett rendszeres bibliográfiai adatszolgáltatásnak.

Munkája során felismerte a szakmai kapcsolatok szerepét, jelentőségét, ápolta is azokat, tagja volt számos magyar és nemzetközi szervezetnek. A Nemzetközi Dokumentációs Szövetségben kezdeményezője volt az állam- és jogtudományi osztályozási rendszernek, 1974 és 1983 között igazgatósági tagja volt a Jogi Könyvtárak Nemzetközi Szövetségének (IALL), valamint tagja volt az Országos Könyvtári és Dokumentációs Tanácsnak.

Nagy Lajos Veredy Katalinnal és Vályi Gáborral

(balról) Vályi Gábor, Veredy Katalin és Nagy Lajos egy IALL konferencián a 80-as években

Gyakorló és kutató jogászként leginkább a büntető eljárásjog érdekelte. Kandidátusi és doktori értekezése is ehhez a jogterülethez kapcsolódott. Az „Ítélet a büntetőperben” című monográfiájáért 1974-ben megkapta a jogtudományok doktora címet. A jogi könyvészet terén végzett munkásságát pedig 1982-ben Akadémiai Nagydíjjal ismerték el.

A magyar jogi szakirodalom bibliográfiai feltárása terén kutató jogászként magas szintű szaktudással, precizitással, szívóssággal és odaadással végzett tudományos munkája mellett – ahogy dr. Balázsné dr. Veredy Katalin, az Országgyűlési Könyvtár egykori főigazgatója az Magyar Könyvtárosok Egyesülete Jogi Szekciójának 2012. február 22-én elhangzott szakmai beszélgetésén emlékezett – „a büntető eljárás maradt mindig [Nagy Lajos] számára az örök szerelem”.

Dr. Nagy Lajos 1986. április 2-án hunyt el Budapesten.

Orphanides Krisztina

A szerző ezúton fejezi ki köszönetét dr. Orosz Ágnesnek és dr. Rácz Lajosnak, akik értékes megjegyzéseikkel segítették az írás elkészítését.

OGYK – 150 éve tartalommal töltve

Közzétéve - 2018-09-21 11:06:00
Kategória: ogyk150