1913. március 10-én született Alcsúton. Személyes élettapasztalata és érdeklődése hamar az agrárszegénység problémái és a mezőgazdaság felé irányították, ezért a Magyar Királyi József Műegyetem közgazdasági fakultására iratkozott be.
Az ott működő ifjúsági egyesületben vitákat rendezett, hogy a meggyökeresedett közgazdaság-tudományi felfogással szemben a kisbirtokon folytatott termelés jövedelmezőségét bebizonyíthassa.
Első írását 1934-ban publikálta Dunántúl Erdély sorsa? címmel a németség gazdasági terjeszkedéséről a Pesti Naplóban. Cikkei, merész hangja, konfliktusokat vállaló és gerjesztő magatartása-ami életét végig jellemezte, gyorsan felkeltette Szekfű Gyula figyelmét, aki tanulmányírásra kérte fel a Magyar Szemle részére. Publikált a Válasz, a Kelet Népe, és a Pesti Napló részére.
1937-ben elindította és 1941-ig szerkesztette a Márciusi Front Híd című folyóiratát. 1939-től a szegényparasztság politikai érdekvédelmét vállaló Szabad Szó című hetilap szerkesztője, majd részt vett a Nemzeti Parasztpárt megalakításában. Bekapcsolódott a német- és háborúellenes mozgalomba, Magyarország német megszállásának idején letartóztatták, majd 1944-ben részt vett a Magyar Front tevékenységében. Bekapcsolódott az újjászerveződő Parasztpárt munkájába, tagja lett különböző elnevezésű irányítótestületeinek. 1945-ben főtitkárrá választották, ő a munkáspártokkal való együttműködés helyett inkább a paraszti egység, a kommunistákkal való távolságtartás pártján állt. 1945. április 2-től budapesti képviselőként tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek.
A Budapesti Nemzeti Bizottság tagja, az Országos Nemzeti Bizottság társelnöke. 1947. február 25-én, Kovács Bélának, az FKGP főtitkárának letartóztatása előtt kilépett a Parasztpártból, és a Független Magyar Demokrata Párthoz csatlakozott, mert úgy látta, hogy ez a párt a munkáspártok végcélját, a szocializmust éppen úgy elutasítja, mint a régi úri rend visszaállítását. 1947 augusztusában a FMDP több listáján is elindult független jelöltként, végül a Szabolcs és Szatmár-Bereg megyei választókerületben szerzett mandátumával igazolták. Rövid ideig volt képviselő, egyre inkább kiszorult a belpolitikai küzdőtérről. A kommunista párt által vezérelt gazdasági döntésekhez, a társadalmi és politikai rendszer átalakításához nem akart asszisztálni, a fenyegető letartóztatás elől emigrációba kényszerült.
Svájc után az Egyesült Államokba költözött, tagja lett a Nemzeti Bizottmánynak. Gyakran hallatta hangját az emigráns sajtóban. Szókimondó, sőt gyakran sértően heves publicista volt. A Magyarországi Hírek című kőnyomatos újság szerkesztője volt, majd 1961-ben megindította a Hungarian Quarterly című angol nyelvű folyóiratot. 1980. október 27-én hunyt el New Yorkban.
Forrás: Az 1947. évi Országgyűlés almanachja. 1947–1949. 228–230. p. OGYK jelzet: KK I/114
További irodalom:
Kovács Imre munkái az Országgyűlési Könyvtárban:
