100 éves a trianoni békeszerződés

Száz évvel ezelőtt, 1920. június 4-én írták alá a trianoni békeszerződést. Az I. világháború után a győztes hatalmak átrajzolták Közép-Európa térképét: döntöttek arról, hogy sem az Osztrák-Magyar Monarchia, sem a történelmi határai közötti Magyarország nem maradhat fenn. Elsősorban Németországot szerették volna megfosztani legfőbb szövetségesétől, valamint teljesíteni azokat a területi ígéreteket, amelyeket a háborúban való részvételért Szerbiának és Romániának tettek. Bár a rendezés vezérelve névleg a nemzeti önrendelkezés biztosítása volt, az elv csak a győztes oldalon álló országok esetében érvényesült, Magyarország esetében nem. Ebben jelentős szerepe volt annak a törekvésnek, hogy az új határok mentén történő jövőbeni magyar katonai mozgósítást megnehezítsék a stratégiai vasútvonalak elcsatolása által.
Az így megállapított határoknak köszönhetően a Kárpát-medence magyar népességének egyharmada, több mint 3 millió fő került a magyar állam határain kívülre. Különösen szembetűnő, hogy Magyarország új északi, keleti és déli határának másik oldalán egy tömbben élt összesen mintegy 1,5 millió magyar. (Fontos ugyanakkor tudni, hogy 1918 és 1924 között, a megszállás és az idegen uralom elől menekülve mintegy 400 ezer magyar költözött a trianoni határokon belülre.)

A végleges feltételek ismertté válása után a gróf Apponyi Albert vezette magyar békeküldöttség lemondott megbízatásáról. Az aláírásra a magyar kormány Benárd Ágost népjóléti minisztert és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követet jelölte ki. A versailles-i Nagy-Trianon kastélyban tartott ceremónián Benárd Ágost tiltakozása jeléül állva írta alá a békeszerződést.

Bénárd Ágost és Drasche-Lázár Alfréd (balra elöl egymás mögött) megérkezik a békeszerződés aláírására

Magyarországon az aláírás napján délelőtt 10 órakor megkondultak a harangok, megszólaltak a gyárak szirénái, a hivatalokban, iskolákban gyászszünetet rendeltek el, tíz percre bezártak az üzletek és leállt a közlekedés.

Nemzetiségek megoszlása a történelmi Magyarország területén a trianoni határok meghúzása idején

A békeszerződés ma ismert, a fenti térképen látható területi előírásai mellett érdemes azokról az esetekről is tudni, amikor a szomszédos államok igényeihez képest Magyarország számára kedvezőbben jelölték ki az új határokat:

• A csehszlovák delegáció a határt jelentős hosszában délebbre húzta volna meg, így például Balassagyarmat és Sátoraljaújhely is Csehszlovákiához került volna.
• Szintén csehszlovák igény volt egy csehszlovák-délszláv korridor megteremtése, amely közös határt hozott volna létre a két szláv államalakulat között és elvágta volna Magyarországot a német nyelvterülettől. Ez a gyakorlatban a nyugati határsáv egy további részének elcsatolását jelentette volna, benne Szombathellyel, Zalaegerszeggel, Nagykanizsával.
• Románia nyugatabbra húzódó határra tartott volna igényt, ezzel például Békéscsaba és Gyula is a határ túloldalára került volna.
• A délszláv delegáció szinte a teljes határt északabbra szerette volna tolni, így például Pécs és Baja sem maradt volna Magyarország területén.
• Ausztria a mai Burgenlandnál nagyobb területet kért, így oda tartozott volna például Kőszeg és Szentgotthárd is.
• Ma már kevés szó esik azokról a kisebb határ menti településekről, amelyeket a szerződés szerint elcsatoltak volna, de különböző okokból végül Magyarországnál maradtak:
  • Még 1920 júniusában eldőlt, hogy a Hollóházi Porcelángyárat tulajdonló család érdekérvényesítésének köszönhetően Hollóháza község Csehszlovákia helyett Magyarország része marad.
  • Miután 1920. augusztus 1-jén Szomoróc lakói elűzték a megszálló szerb csapatokat, hosszas tárgyalások után a község 1922. február 9-én visszatérhetett Magyarországhoz.
  • Ismert az 1921. december 14-16-án megtartott soproni népszavazás eredménye. Talán kevésbé köztudott, hogy a referendummal több Sopron környéki kistelepülés is Magyarországhoz került: Ágfalva, Balf, Fertőboz, Fertőrákos, Harka, Kópháza, Nagycenk és Sopronbánfalva.
  • Kevésbé közismert a nyugati határszélen megtartott másik népszavazás. A helyiek tiltakozása miatt Ausztria referendumot írt ki néhány határ menti, korábban Vas megyéhez tartozó község hovatartozásáról. Három település az Ausztriánál maradás mellett állt ki, Felsőcsatár, Horvátlövő, Narda, Ólmod, Pornóapáti, Szentpéterfa és Vaskeresztes viszont úgy döntött, visszatér Magyarországhoz. Az átadás folyamata 1923 márciusában zárult le.
  • A helyiek érdekérvényesítésének volt köszönhető, hogy Somoskő és Somoskőújfalu községek a Népszövetség döntése alapján 1924. február 15-én Csehszlovákiától visszakerülhettek Magyarországhoz.

Ma mintegy 2,3 millió magyar él a Kárpát-medencében Magyarország határain kívül. A 2010-es kedvezményes honosítási törvénynek köszönhetően 940 ezren már felvették a magyar állampolgárságot.

Trianon-emlékmű Pilis településen