Kérjük, tartsa vízszintesen készülékét a megfelelő megjelenítés érdekében!


175 éve született Concha Győző jogtudós

Concha Győző 1846. február 10-én született egy Veszprém vármegyei kis faluban, Marcaltőn és 1933. április 10-én Budapesten hunyt el.

Családja olasz eredetű família volt, felmenői a 18. század elején Milánóból vándoroltak be hazánkba, majd Nagyszombatban telepedtek le. Édesapja, Concha János az Amade grófi család számtartója (gazdatisztje), édesanyja Járányi Franciska. Bátyja, Károly, aki költő is volt, könyvnyomdát igazgatott, és – többek között – Petőfi, valamint Madách műveinek díszkiadásán is dolgozott. Concha Győző középiskolai tanulmányait 1856-ban Pápán, a Szent Benedek Rendi Gimnáziumban kezdte, majd 1860-tól a győri bencés Főgimnáziumban folytatta. Katolikus neveltetésének szellemi öröksége egész későbbi életútján végigkísérte.

Concha Győző

Concha Győző

Jogi tanulmányait 1864 és 1868 között a pesti Magyar Királyi Tudományegyetemen végezte. Deák-párti nézeteket képviselő hallgatókkal barátkozott, illetve katolikus ifjúsági mozgalmakban is részt vett. Kedvelt oktatói, tanárai között leginkább Pauler Tivadart és Kautz Gyulát emlegette. Egy félévet a császári fővárosban, a bécsi egyetemen töltött, ahol az európai hírű neves államjogász, a közigazgatástan megalapozójának tartott Lorenz Stein szemináriumait látogatta előszeretettel.

1869-ben szerzett jogtudományi doktori oklevelet Pesten. Ezt követően Horvát Boldizsár, a dualizmus korának első igazságügy-minisztere bírósági segédfogalmazónak nevezte ki a Pesti Királyi Táblára, ahol 1870-től már fogalmazóként tevékenykedett. Összesen három és fél évet töltött el itt, mialatt köz- és váltóügyvédi oklevelet, és magántanári képesítést szerzett. Eközben négy havi szabadságot kapott, mert nevelő lett gróf Andrássy Gyula gyermekeinek betegeskedő tanára helyett a Bécs melletti Hetzendorfban.

27 évesen, az 1872-ben alapított kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen indult oktatói pályája, ahol az intézmény rendkívüli, majd 1874-től rendes tanáraként alkotmánytant és közigazgatási politikát tanított. 20 éves kolozsvári tartózkodása alatt két alkalommal, 1882–83-ban és 1889–90-ben a Jog- és Államtudományi Kar dékáni tisztségét is betöltötte.

1875-ben feleségül vette egy korábbi joghallgatótársa, a később bárói rangra emelt Forster Gyula nővérét, Emíliát, akivel csupán nyolc évet tölthettek együtt. Három lánygyermek születését követően Choncha Győző 1883-ban megözvegyült, felesége – mindössze 28 évesen – elhunyt gyermekágyi lázban.

Tanárként és szakirodalmi munkássága révén is egyre nagyobb hírnévre tett szert. Több közéleti funkciót töltött be: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet választott tagja, az Erdélyrészi Nőiparegylet alelnöke, a város törvényhatósági bizottságának tagja, az erdélyi római katolikus státuszgyűlés kolozsvári képviselője volt.

Ő képviselte a jogi kart Bolognában, az ottani egyetem alapítása 800. évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi találkozón 1888-ban, illetve 1889-ben a Párizsban tartott nemzetközi szegényügyi kongresszuson is.

1892-ben kinevezést kapott az Alkotmány- és Közigazgatás-politikai Tanszékre, Budapestre, ahol egészen 1928-ig oktatott.

„Már Kolozsvárott kibontakozott, Budapesten mindössze jobban szembeötlött tanári működésének az a jellemvonása, hogy hallgatóinak nemcsak az értelméhez, de a szívéhez is hozzáférni iparkodott. Érdeklődött tehát a sorsuk iránt; felkarolta törekvéseiket; figyelemmel kiserte pályafutásukat; a tehetségesebbek számára ösztöndíjakat eszközölt ki; tanulmányútjuk alatt felkereste őket leveleivel; megkövetelte, hogy leveleire válaszolva külföldi benyomásaikról beszámoljanak” –fogalmazott évtizedekkel később a nekrológjában a barát és pályatárs, Ereky István.

1901-1902-ben, valamint 1905 és 1916 között a Budapesti Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja volt. 1905-ben Fejérváry Géza kormánya felajánlotta Conchának a vallás- és közoktatási miniszteri (kultuszminiszteri) tárcát, ezt azonban ő visszautasította.

1886-ban, 40 évesen lett az MTA levelező, 1900-ban pedig rendes tagja, 1914-től igazgatósági tag, 1931-ben tiszteleti tag a testületben. 1913 és 1919. között az MTA II. (Jogtudományi) Osztályának osztályelnöke. 1922 és 1925 között az MTA másodelnöke (alelnöke).

Concha tehát az MTA elnöki címét kivéve, mindent elért, amit egy tudós a hazai akadémiai karrier során elérhet. 1916-tól a Szent István Akadémia tiszteleti tagja, 1922-től a Szent István Akadémia másodelnöke. 1869-ben az akkor még Pesti Egyetem elnevezést viselő intézmény pályadíját mondhatta magáénak, 1873-ban Schwartner-díjat kapott, 1898-ban az MTA Nagyjutalmát nyerte el. 1905-ben a Sztrókay jutalommal is kitüntették. 1903-tól udvari tanácsos, 1903 és 1918 között a Főrendiház tagja, 1927-től pedig a Felsőház kormányzó által élethosszig kinevezettek sorába léphetett.

A Kolozsvárról időközben Szegedre menekült Ferenc József Tudományegyetem 1927-ben díszdoktorává fogadta. Ugyancsak ettől az évtől az Országos Legfőbb Fegyelmi Bíróság munkájában is részt vett. Az aktív évtizedek után Concha Győző 1928-ban vonult nyugdíjba, miután 56 évet töltött a katedrán.

Budapesten a Múzeum körút 19. alatt élt. A Fiumei úti Nemzeti Sírkertben nyugszik, síremlékét védetté nyilvánították.

A neves tudós, aki a magyar alkotmányjogi és közigazgatási jogi gondolkodás jelentős alakja és befolyásolója, a „konzervatív organikus” államelmélet képviselője volt, egyúttal a magyar politikatudomány „atyjának” is tekinthető. Ő volt az első, aki kísérletet tett arra, hogy a politikát kiemelje az államtudományok közül és független alapokra helyezze. Széles látókörű gondolkodó, „homo universitas”, aki tudományos munkásságával megkerülhetetlen tényezővé vált a hazai közigazgatás-tudomány, az alkotmányjog és a később valóban önálló diszciplínává vált politológia világában. A 19. század végén fellendült jogfilozófiai gondolkodás pozitivista eszméivel szemben foglalt állást, az idealisztikus államelmélet híve volt, ami egyúttal a történeti alkotmány feltétlen tiszteletével párosult. Önálló rendszerbe foglalt államtana, fő műve, a Politika, melynek az alkotmányról szóló első kötetével érdemelte ki 1894-ben az MTA nagyjutalmát, a közigazgatással foglalkozó második kötettel pedig Sztrókay-díjat nyert.

Concha Politika 1.

A díjnyertes Politika c. mű első kötetének, az Alkotmánytannak a címlapja

Concha Politika 2.

A díjnyertes Politika c. mű második kötetének, a Közigazgatástannak a címlapja

A magyar politikai gondolkodás felkutatása, tanulmányozása is központi szerepet kapott tudományos tevékenységében, emellett fogékony volt vallásügyi, teológiai kérdések iránt is. A nemzetet nem mint „kultúrközösséget” értelmezte, hanem meggyőződéssel vallotta, hogy a nemzet lényege nem más, mint az államalkotás. Az állam eszmei, erkölcsi, jogi szerepének felértékelését helyezte a középpontba.

Az egyik legnagyobb hatású szakember a közigazgatás-tudomány művelői között. Ő és neves kollégái, pályatársai, „szakmai utódai”, pl.: Ereky István és Magyary Zoltán, méltán foglalnak el kitüntetett helyet a „magyar tudományos panteonban”.

„Mint állambölcselőt nem ejtette rabul a múlt, nem korlátozta a tételes jog. S Ő teljes szívvel és lélekkel élvezte azt a szabadságot, amely ellentétben a jog-történésszel és a tételes jogásszal, a jogbölcselőt illeti meg…” (Dr. Eleky István emlékbeszéde az MTA 1935. május 25-i ülésén)

Concha Győző monográfiái digitalizált változatban elérhetők a Magyar Jogi Portálon: https://go.ogyk.hu/dtt-coll-concha-gyozo

Felhasznált irodalom:

  • Koi Gyula: Évszázadok mezsgyéjén. Négy magyar közigazgatástudós útkeresése és életpéldája. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 2013
  • Antal, Tamás: Concha Győző, 1846-1933. In: Acta Universitatis Szegediensis : forum : acta juridica et politica, (10) 1. pp. 141-154. (2020)
  • Arczt Ilona: Concha Győző. In: „Jöjj el szabadság!” Bihari Mihály egyetemi tanár 60. születésnapjára készült ünneplő kötet. Budapest: Rejtjel Kiadó, 2003.p.93–112.
  • Balogh István: Concha Győző és a magyar politikatudomány születése. In: Közgyűlési előadások, 2000. november. 175 éves a Magyar Tudományos Akadémia. Budapest, MTA, 2002. p.515–527.
  • Wlassics Gyula: Concha Győző. In: Jogállam, 1916. XV. évf. 3–4. szám, 145–152. p.
  • Ereky István: Emlékbeszéd Concha Győző ig. és t. t.-ról. In: Concha Győző ig. es t. tag emlékezete. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XXII. kötet, 10. szám) Budapest, 1935. 1–74. pp.
  • Egyed István: Concha Győző (1846-1933). In: Jogállam, XXXII. évf. 1933. 4–6. szám, p.137–140.
  • Concha Győző a Digitális Törvényhozási Tudástárban: https://go.ogyk.hu/dtt-pers-concha-gyozo

Közzétéve - 2021-02-12 10:40:00
Kategória: Évfordulók