Kérjük, tartsa vízszintesen készülékét a megfelelő megjelenítés érdekében!


A magyarországi németek elhurcolásának emléknapja

Közvetlenül a második világháború lezárását követően, a kollektív bűnösség elve alapján Magyarország területéről 1946. január 19. és 1948. június 30. között megközelítőleg 200-220 ezer német nemzetiségű embert telepítettek ki[1] Németországba.[2]

A fentebbi eseménysorozatra emlékezve jelölte ki a Magyar Országgyűlés 2012. december 10-én január 19-et a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjává.[3] A dátum szimbolikus: 1946-ban e napon hagyta el Magyarországot – egész pontosan Budaörsöt – az első vonatszerelvény, amely az elüldözött német nemzetiségű lakosokat szállította Németországba.

Albrecht György - németek kitelepítése

Kitelepített németeket szállító vagonok Albrecht György grafikáján

Több oka is felfedezhető a hazai német kisebbség kitelepítésének.[4] Egyrészt ezáltal megnyílt Magyarország számára a lehetőség, hogy a nemzeti homogenizációs programját realizálhassa.[5] Másrészt a magyarországi németség kollektív bűnösség elve alapján történő megbüntetése összefüggésben állt a földkérdéssel. Az 1945 márciusában kihirdetett földreform a szegényparaszti-agrárproletár réteg földhöz juttatását és letelepítését részben a magyarországi németek kezén lévő birtok-, ingatlan- és ingóságállomány igénybevételével valósította meg. Harmadrészt komoly fejtörést okozott a Felvidékről elűzött, illetve Délvidékről idemenekült magyarok elhelyezése.

A magyarországi németek kitelepítéséhez hosszú út vezetett. Sokáig tartotta magát az a vélekedés, hogy a német kisebbség kitelepítését a második világháború győztes hatalmai írták elő a potsdami konferencia határozataiban. Valójában azokban csak opcionális lehetőségként merültek fel a fentebbiek, és eleve a már megkezdődött folyamatokra – tudniillik Lengyelországból és Csehországból nagyon erőszakos módszerekkel elkezdték elűzni a kisebbségi németeket, továbbá hazánkban a politikai vezetés jelezte, hogy meg akar szabadulni a német identitású(nak tartott) állampolgáraitól – reagáltak.[6]

Kitelepítésre váró németek

Kitelepítésre váró németek 1946-ban

Magyarország területén még be sem fejeződtek a harcok, amikor a téma felmerült az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésén:

„Népi és demokratikus országot akarunk felépíteni, […] megtisztítva a hazaáruló németségtől (Egy hang: Ki velük?!), amely mindent lekicsinyelve, amely magyar, kérkedve állott a hitlerista rablók szolgálatába és elárulta azt a Magyarországot, ami neki otthont adott, amikor vándorbottal a kezében és batyuval a hátán jött be a gazdag magyar vidékre letelepedni (Egy hang: Deportálni őket?!).”[7]

A különböző pártok álláspontja a kérdésben nem volt egységes. A legradikálisabb elképzeléseket a Nemzeti Parasztpárt, illetve a Magyar Kommunista Párt képviselte. Az utóbbi párt politikusai a teljes hazai németség felelősségre vonása és kitelepítése mellett tették le voksukat. Egyik emblematikus szereplőjük, Kovács Imre a következőképpen gondolkodott a kérdést illetően:

„A svábság egy batyuval jött ide, egy batyuval is menjen. A svábok önmaguk szakították ki magukat az ország testéből, minden tettükkel azt bizonyították, hogy együtt éreznek a hitleri Németországgal. Most hát osztozzanak Németország sorsában! A svábokat ki fogjuk telepíteni. Távozzanak! Az nem lehet, hogy a legjobb földeket Volksbund-tagok foglalják el és Budapesttől 30—50 km-re nagy birtokokon ötszobás lakásokban terpeszkedjenek. Lesz elég igényjogosult ezekre a földekre. Tiszántúl földnélküli zsellérei, vagy az egyetlen éjszakán a rádióval elmenekített szerencsétlen csángók elfoglalhatják a svábok földjeit.”[8]

Kovács Imre Szabad Szó

Kovács Imre Szabad Szóban megjelent írásának részlete

Fontos megjegyezni ugyanakkor, hogy a Nemzeti Parasztpártban nem mindenki értett ezzel az állásponttal. Veres Péter például nem osztotta Kovács Imrének a német kisebbséget kollektíven megbélyegző véleményét és igazságtalannak tartotta szülővárosa, Balmazújváros német származású gazdáinak kitelepítését.[9]

A Magyar Kommunista Párt is hasonlóan radiális hangnemet ütött meg:

„(...) A magyar nép szemében a svábság mindig a szabadság örök ellenségét jelentette. A független és szabad Magyarország idegen zsandárait, akik mindig készek arra, hogy hátulról döfjenek tőrt a nemzet testébe. (…) Századokkal ezelőtt már úgy telepítették őket ide, a zsíros, magyar fekete földekre, mint gyarmati népek közé a német hatalomvágy misszionáriusait. A magyar népnek nem volt olyan szabadságküzdelme, amelyben a svábok fiait ne találnák a labancok között, a szabadság ellenségeinek soraiban, a német zsarnokság zsoldosainak egyenruhájában.”[10]

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (SZDP) alapvetően ellenezte a kollektív felelősségre vonás és kollektív büntetés elvének gyakorlati alkalmazását a magyarországi német kisebbség vonatkozásában. Ennek egyik oka az volt, hogy az SZDP vezetőinek egy része, illetve a párt tagságának nem elhanyagolható része német származású volt.[11]

A Független Kisgazdapárt – bár talán mérsékeltebb hangnemet használva, de – szintén a kitelepítés mellett állt ki. Id. Antall József kisgazdapárti politikus, a Tildy-kormány újjáépítési minisztere a kitelepítési rendelet minisztertanácsi vitájában a következő megállapítást tette:

"Nemzetpolitikai szempontból nem kétséges, hogy Magyarországnak érdeke, minél nagyobb számban hagyják el a németek az országot. Soha nem lesz ilyen alkalom, hogy megszabaduljunk a németektől. Nemzetközi szempontból is nagy jelentősége van a kérdésnek. Ma még egy csomó igényjogosultnak nem tudtunk földet adni. Annál is inkább törekedni kell erre, mert a középosztálynál ez nem oldható meg. Legalább azok, akik német nemzetiségűnek vallották magukat, azok hagyják el az országot. " [12]

Végül a Minisztertanács december 22-én elfogadta a 12. 330/1945. M. E. számú kormányrendeletet a magyarországi német lakosság áttelepítéséről Németországba.[13]

E rendelet értelmében köteles volt Németországba települni minden olyan személy, aki az 1941-es népszámláláson németnek vallotta magát, aki a korábban magyarosított nevét „német hangzásúra” változtatta vissza, illetve aki tagja volt a Volksbundnak vagy a Waffen-SS-nek. Mentességet csupán azok kaphattak, akik aktív tagjai voltak valamelyik demokratikus pártnak vagy szakszervezetnek, illetve akik bizonyítani tudták, hogy korábban magyarnak vallották magukat és emiatt üldöztetés jutott nekik osztályrészül. A rendelet értelmében – kártérítés nélkül – zár alá vették az annak hatálya alá eső személyek minden ingatlan és ingó vagyonát.

Békásmegyeri svábok kitelepítése

Békásmegyeri svábok kitelepítése 1946-ban Bauer Sándor fotóján (forrás: Fortepan)

A rendelet kihirdetését követően, 1946 januárjában ismert művészek és politikusok – többek között Füst Milán és Kéthly Anna – tiltakoztak az abban foglaltak ellen:

„(…) Az embertől otthonát, környezetét, faluját, házát, földjét, kenyerét, vizét emberségesen elvenni nem lehet. És ez ellen akarunk mi felszólalni és ez ellen kell az egész magyar társadalomnak tiltakoznia.”[14]

A kitelepítés első szakasza a Budapest környéki falvak német nemzetiségű lakóit érintette, majd a Dunántúl és a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl következett. Egy-egy község kitelepítése néhány nap alatt történt meg. A kitelepítettek nagyobb részét Németország amerikai, kisebb részét pedig a szovjet megszállási övezetébe vitték. Több tízezer kitelepített pedig azonnal különböző visszatérési stratégiákkal élt. Egy részük – az 1946–1949 (1950) közötti időszakban tíz-tizenötezer személy – illegálisan tért vagy szökött vissza Magyarországra.[15]

A németek kitelepítését az 1949. október 11-én megjelent kormányrendelet törölte el, biztosítva a német nemzetiségű lakosoknak az állampolgári jogokat, illetve megszüntetve a lakóhely megválasztására és a munkavállalásra vonatkozó korlátozásokat.[16]

Soproni emlékmű a kitelepítések emlékére

A kitelepítések emlékére emelt emlékmű Sopronban


[1] A magyar történeti szakirodalom hagyományosan a „kitelepítés” szót használja, ellenben a német szakirodalomban a „Vertreibung” (=elűzés) kifejezés a bevett norma. A korabeli magyar jogi szövegekben az „áttelepítés” szó volt a jellemző. Az emléknap megnevezésében pedig az „elhurcolás” szerepel. Frey Dóra: Ki nem mondott kollektív felelősség? A magyarországi németek kitelepítésének jogi és közigazgatási háttere, in: Jogi Tanulmányok, 2018. p. 248. Lásd még: Ungváry Krisztián: A potsdami történetírás legendái a történetírásban. A hatalom reprezentációi, hatalmi diskurzusok (A hatalom megjelenítési formái a tudományokban és művészetekben). Országos Széchényi Könyvtár Tudományos Ülésszak, 2015. november 25-26. http://www.rev.hu/hu/node/141 Letöltés: 2021. 01. 14.

[2] Tóth Ágnes. Az NDK-ba kitelepített magyarországi németek családegyesítési lehetőségei. (1948–1950). Forrás, 2015/=-8. sz. p. 44.

[3] 88/2012. (XII. 12.) OGY határozat a magyarországi németek elhurcolásának emléknapjáról. Online: https://mkogy.jogtar.hu/jogszabaly?docid=a12h0088.OGY Letöltés: 2021. 01. 14.

[4] Gonda Gábor: Kitaszítottság. A magyarországi németek sorsa a második világháborút követő években. Rubicon, 2014/8. sz. Online plusz (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/kitaszitottsag_a_magyarorszagi_nemetek_sorsa_a_masodik_vilaghaborut_koveto_evekben/ ) Letöltés: 2021. 01. 14. Továbbá: Ungváry 2015.

[5] A németek kitelepítése már a Horthy-korszakban is felmerült. Ungváry Krisztián: A Horthy-korszak mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon. Jelenkor Kiadó – OSZK, Pécs – Budapest, 2013. p. 478-482.

[6] Ungváry 2015. Lásd még: Frey 2018 p. 248-249.

[7] Dálnoki Miklós Béla felszólalása az Ideiglenes Nemzetgyűlés ülésén. Az ideiglenes nemzetgyűlés 1. ülése 1944 december 21-én, csütörtökön. p. 11. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_KN-1944_1_INN/?pg=16&layout=s&query=N%C3%A9pi%20%C3%A9s%20demokratikus Letöltve: 2021.01.14.

[8] „A svábság egy batyuval jött ide, batyuval is menjen” – mondotta Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt pártnapján. Szabad Szó, 1945. április 10. p. 4. Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/SzabadSzo_1945_03-04/?pg=59&layout=s&query=%C3%A1prilis%2010.

Letöltés: 2021. 01. 14.

[9] Balogh Sándor: Nemzeti sorskérdésekről a koalíció időszakában, in: Múltunk, 1997/2. sz. p. 233-234.

[10] Sváb hazaárulók. Szabad Nép, 1945. április 18. p.1. Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Nepszabadsag_1945_04/?pg=68&layout=s Letöltés: 2021. 01. 14.

[11] Gonda 2014.

[12] G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005). A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK[9] 76. Jegyzőkönyv. 1945. december 22. p. 346. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MolDigiLib_MOLkiadv2_41_mt/?pg=347&layout=s&query=soha Letöltés: 2021. 01. 14.

[13] A nemzeti kormány 1945. évi 12.330. M. E. számú rendelete a magyarországi német lakosságnak Németországba való áttelepítéséről. Magyarországi rendeletek tára. Hetvenkilencedik évfolyam, I-VI. füzet. Budapest, 1946, Szikra Irodalmi és Lapkiadóvállalat, Nyomdai RT. p. 1027-1028. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1945/?pg=1140&layout=s Letöltés: 2021. 01. 14.

[14] Írók és művészek állásfoglalása a sváb kitelepítés kérdésében. Magyar Nemzet, 1946. január 18. p. 1. Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MagyarNemzet_1946_01/?pg=62&layout=s&query=az%20embert%C5%91l%20otthon%C3%A1t Letöltés: 2021. 01. 14.

[15] Tóth, 2015, p. 44.

[16] Ma van a magyarországi németek elhurcolásának emléknapja. In: Múlt-Kor, 2013. január 19. https://mult-kor.hu/20130119_ma_van_a_magyarorszagi_nemetek_elhurcolasanak_emleknapja?pIdx=1 Letöltés: 2021. 01. 14.

Közzétéve - 2021-01-19 01:24:00
Kategória: Évfordulók