Kérjük, tartsa vízszintesen készülékét a megfelelő megjelenítés érdekében!


Az első magyar büntetőkódex-tervezet

A büntetőjog-politikában a Rákóczi-szabadságharcot követően beállott változás nyomán indultak meg a magyar országgyűlésben a kodifikációs munkálatok. Ennek terméke a latin nyelven készült 1795. évi javaslat is (Codex de delectis eorumque poenis), amelyet a szakirodalom az első magyar büntetőkódex-tervezetként tart számon.

Büntető kódex

A mű címlapja

A magyar jog történetében többször is felmerült annak szükségessége, hogy rendszerbe foglalják, rendezzék a hazai büntetőjogot. Hazánkban Európa nyugati államaihoz képest meglehetősen kései jelenség volt a kodifikáció. Finkey Ferenc a büntetőjogi kodifikációk kezdeteként Európában a 15. századot jelölte meg. Magyarországon a 15. és 16. század fordulóján több ízben tárgyalt az országgyűlés a jogrendezésről, azonban átfogó kódex a jogrendszer egyetlen területén sem született.

Az 1790-1791. évi országgyűlés sok egyéb jogszabály mellett hatályon kívül helyezte – az uralkodó által amúgy is visszavont – Sanctio Criminalis Josephinát. Az 1787-ben kelt kódex, amely II. József reformgondolatait foglalta össze, a Habsburg abszolutizmus 18. századi jogi kodifikációs törekvéseinek haladó elemeket is tartalmazó eredménye. A diéta egyidejűleg intézkedett a jogrendezés követelményeinek megfelelő munkálatok megindításáról. Az 1791. évi 67. törvénycikk alapján kiküldött VI. országos választmány az ország egész közigazgatásának és igazságszolgáltatásának reformjáról, új rendjéről volt hivatva javaslatokat készíteni. Ennek a nagyszabású és nagy terjedelmű munkának volt része a büntetőjog és a büntetőeljárás átfogó szabályozása. A jogügyi Választmány három tagját bízta meg a büntetőtörvény-javaslat tervezetének elkészítésével: Szentiványi Ferenc, sárosi főispán elnöklete alatt Szirmay Antalt, a tiszáninneni kerületi tábla elnökét és Reviczky Józsefet, a tiszántúli kerületi tábla ülnökét.

A Deputatio 1795 februárjában eleget tett a kötelezettségének és 12 terjedelmes kötetben összefoglalta a munkálatok eredményeképpen elkészített javaslatokat. Az anyag részét képező Codex azonban soha nem került az országgyűlés elé. A rendek 1802-ben, majd 1807-ben újfent sürgették a tervezet napirendre tűzését, erre viszont végül nem került sor. 1807-ben a tervezet teljes terjedelmében nyomtatásban is napvilágot látott: Codex de delictis eorumque poenis pro tribunalibus Regni Hungariae, partiumque eidem adnexarum per regnicolarem juridicam deputationem elaboratus. Pest: M. Landerer de Füskut. 1807.

A tervezet a magyar büntető-jogalkotás nagy jelentőségű dokumentuma, az első olyan magyar jogszabálytervezet, amely átfogja a jus criminale egész területét, tartalmazza az összes fontos anyagi és eljárási büntető-jogintézmény szabályozását. A javaslat tette meg az első lépést a jogegyenlőség elvének törvénybeiktatására, amikor a büntetési rendszert egyenlőnek tervezi nemesre és nem nemesre, „és ezzel az első pörölycsapást készül mérni a nemesség rendi különállására.” A javaslat örök érdeme a humanizmus terén az első alkotmányos lépés, miszerint dokumentálja az addig uralkodó tortúra rendszerének eltörlését, amit már korábban az 1790/91. évi XLII. tc. külön is kimondott. Finkey Ferenc szerint a javaslat „… korának színvonalán állott, és az akkor kipattant szabadelvű eszméket igyekezett a magyar büntetőjogba beleplántálni. Kétségtelen, hogyha a javaslat törvénnyé válik, az 1791-i francia Code Pénal mellett a legkiválóbb európai Btk. lett volna, mely a magyar büntetőjogban nemcsak időileg legelső, de a magyar alkotmány fejlesztése szempontjából korszakos jelentőségű lett volna… De méltó társa, vagy legalább is úttörője volt ez a javaslat a félszázad múlva készült legjelesebb büntetőjogi javaslatunknak, a Deák Ferenc 1843-i javaslatának is.”

Az 1807-ben kiadott kötet a Magyar Parlamenti Gyűjtemény muzeális dokumentumait gazdagítja, a javaslattal foglalkozó monográfia pedig, melynek függelékét képezi a javaslat magyar nyelvű fordítása is, szabadpolcon, a Nagy olvasóterem jogi szekciójában érhető el.

Az 1795. évi javaslat mellett megtalálhatók szabadpolcon a hazai büntető jogalkotás jelentős javaslatai, tervezetei, valamint a hozzájuk kapcsolódó anyaggyűjtemények, kommentárok is, amelyek segítségül lehetnek a büntető kodifikáció legfontosabb állomásainak, eredményeinek áttekintésében. Megtaláljuk a polcon többek között a Fayer László szerkesztésében megjelent négy kötetes Az 1843-iki büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye című összeállítást is, amely a nyomtatott forma mellett szabadon elérhető digitálisan is.

A büntető javaslatok, tervezetek mellett a hazai magánjogi kodifikáció történetének kimagasló „alkotásai” is helyet kaptak az olvasóteremben, melyek közül néhány érdekes kiadványra szeretnénk majd későbbi írásainkban felhívni az érdeklődő olvasók figyelmét.

Közzétéve - 2020-02-13 03:01:00
Kategória: Hírek