Kérjük, tartsa vízszintesen készülékét a megfelelő megjelenítés érdekében!


Trianon 100 – Döntő lépés Saint-Germain és Trianon felé, avagy az utolsó szög a Monarchia koporsójába

Németország jelentős meggyengítése, az új háború indítására való képtelenné tétele, gyarmataitól történő megfosztása az első világháború kirobbanásától az antanthatalmak legfőbb stratégiai hadicéljai közé tartozott, az Osztrák-Magyar Monarchia megszüntetésének gondolata azonban csak a későbbiekben fogalmazódott meg a szövetséges vezetők fejében.

I. Károly osztrák császár és (IV. Károly néven) magyar király már trónra lépésekor, 1916. november 22-én nyilvános ígéretet tett, hogy mindent megtesz majd a háború befejezéséért. Hosszadalmas béketapogatódzás után 1917.március 24-én – sógora, az antant kötelékében harcoló Bourbon-pármai Sixtus herceg útján – saját kezűleg írt négyoldalas bizalmas levelet juttatott el Raymond Poincaré francia köztársasági elnökhöz, amelyben jogosnak ismerte el Franciaország igényét az 1871-ben elvesztett Elzász-Lotharingiára, valamint nem zárkózott el a németek által megszállt Belgium szuverenitásának helyreállításától. E leveléről nem tájékoztatta még saját külügyminiszterét, Ottokar Czernin grófot sem. 1917. április 3-án Károly felkereste II.Vilmos német császárt, akinek – hallgatva a francia elnökhöz írt levélről – felvetette, hogy a béke létrehozása érdekében Németország esetleg visszaadhatná a franciáknak Elzász-Lotharingiát, s mintegy kárpótlásként annektálhatna jelentős lengyel területeket. A németek az ötletet azonnal elvetették. 1917 májusában IV. Károly Sixtus útján az elsőhöz hasonló tartalommal, de kiegészítve azzal, hogy a Monarchia ragaszkodik területi integritásához, egyetlen területéről se hajlandó lemondani, ismét levelet küldött a francia elnöknek, amelyre választ már nem kapott. Egy év múlva, 1918. április 2-án nyilvános nyilatkozatot tett, miszerint a Monarchia már egy éve megüzente a franciáknak, hogy a béke egyetlen akadálya Párizs ragaszkodása Elzász-Lotharingia visszacsatolásához. Clemenceau francia miniszterelnök azzal vágott vissza, hogy ennek az igénynek a jogosságát már maga Károly is elismerte. Ezt úgy IV. Károly, mint Czernin külügyminiszter tagadta, amire a francia köztársasági elnök nyilvánossá tette Károly hozzá intézett, 1917.március 24-i sajátkezű levelét.

IV. Károly és Ottokar Czernin

IV. Károly és külügyminisztere, Ottokar Czernin

A botrány kitört, a király Czernint leváltotta, de saját renoméja is nagyot csökkent.A német vezetést különösen megdöbbentette, bizalmát erodálta, hogy a király német területek átadása árán óhajtott különbékét kötni. A megtört német bizalom korrekciója céljából Károly 1918. május 10-én Canossát járva Spa-ba, a belgiumi német főhadiszállásra,II.Vilmoshoz utazott, ahol hosszú távra szóló politikai, gazdasági és katonai együttműködése szerződést kötöttek, egyebek között német parancsnokság alá rendelve a Monarchia haderejét.

II. Vilmos

II. Vilmos német császár

Ez a szerződés volt az utolsó szög a Monarchia koporsójába, hiszen épp az antanthatalmak egyik legfontosabb hadicélját, Németország meggyöngítését kívánta megtorpedózni. Arra válaszul ezért a szövetséges országok sorra hadviselő félnek ismerték el az egyes Monarchia-tartományok által létrehozott nemzeti tanácsokat, közülük elsőként a Csehszlovák Nemzeti Tanácsot (1918. június 29-én Franciaország, augusztus 9-én Nagy Britannia, szeptember 3-án pedig az Egyesült Államok jelentette be az elismerést). Szeptemberben Franciaország a román nép törvényes képviselőjének nyilvánította a Román Egység Nemzeti Tanácsát, október elején pedig Zágrábban megalakult a Szlovének, Horvátok és Szerbek Nemzeti Tanácsa, amely hatáskörét a magyarországi délszlávokra is ki kívánta terjeszteni. November 5-én az USA elismerte Erdély Románia általi bekebelezését, 9-én Berlinben kikiáltották a köztársaságot, II. Vilmos császár Hollandiába menekült, 11-én Károly lemondott császári, 13-án pedig magyar királyi funkcióinak gyakorlásáról, végül 16-án a Magyar Nemzeti Tanács kikiáltotta a független Népköztársaságot.

Kapcsolódó irodalom:

Fiziker Róbert: Az osztrák Trianon. Világtörténet 2013/4. sz., 429-449. pp.)

Ligeti Dávid: IV. Károly és a Sixtus-affér: egy sikertelen békekötési kísérlet, amiért az Osztrák-Magyar Monarchia fizette a legsúlyosabb árat. Magyar Hírlap, 2017. május 30. 8. p.

Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok: a magyar nemzeteszme és nacionalizmus története. Budapest, Osiris, 2007.

Ligeti Dávid Ádám: A Monarchia béketörekvései 1917-18-ban Arz tábornok emlékiratainak tükrében in: Háda Béla-Ligeti Dávid-Majoros István-Maruzsa Zoltán (szerk.): Nemzetek és birodalmak: Diószegi István 80 éves. Budapest, ELTE, Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék, Budapest 2010.

Romsics Ignác: A trianoni békeszerződés. Budapest, Helikon Kiadó Kft. 2020.

Arnold Suppan: The Imperialist Peace Order in Central Europe: Saint-Germain and Trianon, 1919–1920. Austrian Academy of Sciences Press, 2019.

Közzétéve - 2020-09-30 09:22:00
Kategória: Évfordulók